Sors, karma és reinkarnáció

„A jövőt nem mi teremtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az ember megteremti a jövőjét, ez csak amolyan szófordulat. Helyesebb lenne azt mondani, hogy az ember kiválasztja az irányt. Mondhatjátok: „Ezen az úton megyek.” Rendben, de a tájat és az embereket, akikkel az utatok során találkozni fogtok nem ti hozzátok létre. Ezeket a világokat és lényeket Isten már megteremtette. A balsorsunkat sem mi teremtjük, egyszerűen abba az irányba indulunk: futóhomok, mocsarak, veszélyes rengetegek felé. A döntés csak az irányról szól, semmi másról. Nincs ez másként akkor sem, ha ragyogó jövő felé haladunk: mi döntjük el, hogy egy ilyen jövő felé haladjunk, ami ott van, bennünket vár. A teret világok milliói alkotják, és emberek milliárdjai népesítik be, és attól függően, hogyan döntünk, más és más világokban teszünk látogatást, felemelkedve vagy alásüllyedve jutunk el hozzájuk.
Minden szerencsétlenség és minden boldogság már létezik, azokat mások már előttünk átélték, régóta készen vannak. Csak rajtunk múlik, melyik felé indulunk el.”